Tanfolyamok

Dunaújvárosi Babahordozó Klub

2014. október 31. péntek 10-11 óra


Elöl hordozás tanfolyam

jelentkezés alapján

 

Háton- és csípőn hordozás tanfolyam

2014. október 29. szerda 15 óra

2014. október 30. csütörtök 15 óra

 

Jelentkezés

A tanfolyamokra, és a Maszatkaland kreatív foglakozásokra előzetes bejelentkezés szükséges.
e-mail: info@csoppkendo.hu
telefon: 20/534-65-23

Online jelentkezés

Friss képek a galériákból
Bamberoo MT
2,5  éves gyerkőc, Girasol Unelma kendőben


 
 

Csípőprofilaxis

2014. május 18. | Dr. E. Fettweis cikke a babák és a kisgyerekek kendőben vagy más hordozóeszközben való hordozásáról.

Egyre kedveltebb az a szokás, hogy a kisbabát vagy kisgyermeket az anya, az apa vagy más személy a testén hordozza. Korábban, ha valaki így tett, az már-már egzotikusnak számított. Néhány évtizeddel ezelőtt azokat, akik így cselekedtek, az utcán a járókelők együttérzéssel vagy akár szemrehányással mérték végig vagy szólították meg. A gyerekeket is sajnálták, mivel ilyesmit követtek el ellenük. A szerző ezt a saját lányaitól is tudja, akiknek a hordozást ajánlotta. Igazán rosszra akkor fordult a helyzet, ha ezek az anyák a nyilvánosság előtt még szoptattak is. Időközben azonban az ilyesmi már hozzátartozik az utca képéhez, és alig figyelnek fel rá.

Az az ajánlás, hogy a gyerekeket hordozzuk, azon a forrásszöveggel alátámasztott közlésen alapul, amely a japánbéli fejlődésről szól (1), miszerint ezelőtt alig volt csípőficam Japánban, amikor a gyerekeket háton hordozták és szabadon kúszhattak-mászhattak a lakásban, és, miután elhagyták ezt a népszokást, nőtt a csípőficamok száma. Ez lökést adott a csípőficam ülő-guggoló helyzetben történő kezelésének fejlődéséhez (2). A hordozást annak az alátámasztott feltételezésnek alapján javasolják, miszerint a hordozás a csípőficam megelőzését szolgálja és támogatólag hat a gyermek csípőízületének postnatális (születés utáni, a ford.) fejlődésére. Ennek megfelelően ortopédusként – érdeklődés esetén – a gyerek szempontjából gondolkodás nélkül támogatólag szólhatunk a hordozásról. Mindazonáltal időközben elterjedtek olyan hordozási módok, amelyekkel a gyerek csípőízületére való tekintettel nem érthetünk egyet, sőt, amelyekről le kell beszélnünk az illetőt.

Manapság kétféle oka lehet a gyerekek hordozásának. Az első a már tárgyalt csípőízület-profilaxis. A második abból ered, amit „bonding”-nak neveznek. Ezalatt a hordozó és hordozott közötti szoros kötődést értjük. Az anyukáknak és apukáknak sokszor érzelmi igényük, hogy maguknál tudják a gyereket. Azt is tudják, hogy a gyerekek nyugodtabbak és elégedettebbek, ha testi kontaktusban vannak velük. Ezért, ezekből az okokból kifolyólag a pszichológusok és sok gyerekorvos is támogatja a hordozást. Az itt felsorolt hordozási módok azonban gyakran ellentmondásban vannak az előzőleg megfogalmazott szándékkal. Ezért az alábbiakban megmutatjuk, mely biomechanikai feltételek kedveznek a csípőízület fejlődésének, hogy megkönnyítsük a témába vágó kérdésekre adandó állásfoglalást (4,5,6).

A természeti népek, valamint azok a kultúrnépek, ahol hagyomány a hordozás, generációról generációra tudják, hogy hogyan hordozzanak „helyesen”. Ma már hordozási tanácsadónők vannak, akiket hordozóiskolákban képeznek ki. Itt megtanulhatják, hogy – ha hordozókendőt használunk - milyen kendőt a legjobb választani (pl. az anyaga miatt) és hogy hogyan lehet azokat megkötni. Vannak iparilag előállított hordozóeszközök is. Ezeknél is sokszor tanácsadókra vagyunk utalva.

Sokáig azt hitték, hogy a csípőficam akkor alakul ki, amikor a gyerek elkezd járni, mégpedig egy veleszületett, ún. „menekülő csípőízület” következtében, amikor a combcsont felső, gömb alakú vége nekifeszül a csípő gömbízületének, de nem tudja megtartani azt (3). Mára széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a ficam a születés után keletkezik, ha a lábakat a csípőízületben a prenatális (születés előtti, a ford.), maximálisan „összehajtogatott” helyzetből korán és túl gyorsan kinyújtjuk, majd az a csípőízület csontosodásának elégtelen kialakulása miatt kificamodik. A csípőízületek eredetileg porcból vannak, majd fokozatosan alakulnak át csonttá. Ez a folyamat a születés pillanatában egyénenként teljesen különböző mértékben előrehaladott, ami azt jelenti, hogy a csontosodás sok esetben még nem elégséges (4). A hordozás, ahogyan az a japánoknál és más népeknél történt ill. még történik is, ideális esetben arra való, hogy megakadályozza a lábak túl korai kinyújtását, ugyanakkor biztosítsa a combcsont középre helyezkedését a csípőízületbe, és támogassa a csípőben található porc csontosodását. A hordozókendők úgy akadályozzák meg a láb túl korai vagy túl erőteljes kinyújtását és úgy támogatják a csont középre helyezkedését, hogy majdnem a térd tövéig érnek. [...]

Mi a terpesztés és a behajlítás közti legkedvezőbb arány?

A valószínűleg leggyakoribb hordozási mód oldalt, „a csípőn”, azaz a csípőtaréjon, ami legtöbbször több, mint 90 fokos hajlítást eredményez. Későbbi vizsgálatok tanúsága szerint a 110-120 fokos hajlítás és a 40 fokos terpesztés különösen kedvező, mert ekkor a combnyak tengelye közel merőlegesen áll a csípőízület minden bemenetének síkjára, és így különösen kedvezőek a feltételek a csontmag képződéséhez (9). Egyébiránt, a kívánatos mértékű ill. megszokott hajlítás és terpesztés természetesen függ a gyermek életkorától és a hordozó testméretétől. Szintén különbséget kell tennünk az optimális érték és az akörüli ingadozás között. Ez hasonló, mint az autópályán megadott sebességérték-előirányzatok. Az abdukció (a test középvonalától eltávolító mozgás, a ford.) lehetőleg ne haladja meg az 55 fokot. A középállást meghaladó addukció (a test felé közelítő mozgás, a ford.) veszélyes a csípőre nézvést, mert ekkor a combcsontfej a csípőcsont peremének nyomódik, és károsíthatja azt. Ha megfigyeljük a hordozásnak ezen biomechanikai feltételeit a csípőízületek szempontjából, akkor egyszerű megítélni, hogy bizonyos hordozási módok kedvezőek-e a csípőízületek számára, vagy elvetendőek. A háton való hordozás, arccal a hordozó személy felé, terpeszben lévő lábakkal kedvező. A hason, arccal a hordozó felé való hordozás történhet lelógó, kinyújtott lábakkal, ami rossz. Vannak azonban olyan hordozási technikák, amikor a kendőt olyan módon csomózzák meg, hogy a lábak a követelményeinknek megfelelően vannak behajlítva és terpesztve. Ugyanígy vannak megfelelő hordozóeszközök is. A hason, arccal kifelé való hordozás elvetendő. Az oldalt, a csípőn történő hordozás a lábak 90 fokos vagy nagyobb fokú behajlítása és a megadott mértékű terpesztés mellett kedvező.

A hordozásnak vannak bizonyos nüansznyi részletei, amelyekre oda kell figyelnünk. Ez leginkább a térdízület mozgathatóságát érinti. Ezeknek szabadon mozgathatónak kell lenniük. Attól függően, hogy a kendő hogyan van megkötve, egy tekerésnyi a térdízület alá is érhet, megakadályozva ezzel a térd behajlítását. A karoknak szabadon mozgathatónak kell maradniuk és a légzésnek sem szabad akadályozottnak lenni.

A teljes cikk, képekkel itt olvasható:

http://www.hordozokendo.hu/csipoprofilaxis

 

Írta: Dr. E. Fettweis

Forrás: Orthopädische Praxis 46. évf. 2. szám/2010.

Fordító: Haffnerné Czeglédi Eszter